Bár nyár van, mégis hűvös reggel virradt ma. Álmosan, botorkálok ki a fürdőbe, fejemben még a tegnap esti hűsítő gintonic mámora. Nincs kedvem nekem ehhez a mai naphoz. Álmodozni, álmokat kergetni, kicsit elszállni a valóságtól, ehhez van ma kedvem. Kávé a kézbe, aztán irány a terasz, kumok még egy keveset, csak úgy lustulva, nem gondolni semmire, csak lenni bele a nagyvilágba. Leülök a hűs fa alá, kávémat az asztalra teszem, lábamet a másik székre, és gyönyörködök a nyári reggelben, ahogy a harmat a fűszálakat csiklandozza, ahogy a nap erőt vesz magán és teljes valójában előbukik éjjeli rejtekéből.

lassan mégis álomba merülök, csak bóbiskolok a friss reggeli levegőn. ahogy egyre jobban úrrá lesz az ernyedség, úgy tér vissza ismét egy régi álomkép. Nem újdonság, visszatérő, kellemes álom, régóta dédelgetett vágy, ami most újra az elmémbe fészkelte magát.

szintén egy álmos, de nagyon szép, napos kora őszi reggelen kezdődött a történet. Életem egyik legszebb hétvégéjét tölthettem az imádott helyen, Olaszországban. Nem szerettem volna a forgalmas nyári szezonban elindulni, lévén, nem a tömeget, hanem az országban rejlő természeti szépséget, az út nyújtotta csodákat akartam meg-és átélni. A vezetés élményét, az hogy felülről szemlélhetem a forgalmat, hogy kényelmesen végig biztonságban tudhatom magam az út során. Ehhez kiváló partnert találtam magamnek, egy Ford Kuga személyében. Manapság oly divatosak a hobbiterepjárok, vagy SUV-nak nevezett autók, hát gondoltam ki kell próbálnom nekem is, hogy milyen az, ha nem a forgalommal, hanem a forgalom felett ülök kicsit, ha engedem, hogy a gép nyújtotta kényelem, praktikum és a harmonikus design is kísérőm legyen utam során. Gyerekkori álmom vállhatott valóra azzal, hogy megkaptam a mosolygós fiatalembertől a kulcsokat a gépkocsiátadóban. Ahogy kezet ráztunk, hallkan odamondta, aztán használja ki alapposan a kicsikét, és élvezze, ahogy mi élvestük a tesztút alatt. Én boldogan átvettem a kormánykereket, és egyből kineveztem magam a suhanó hajó kapitányának. Már akkor tudtam, hogy nem mindennapi hétvége előtt állok. Azonnal tudtam, hogy itt az ideje, hogy megvalósítsam egy több éve dédelgetett álmom, Olaszország, tenger, Velence, igazi capuccino, az olasz mentalitás. Ehhez a Ford egy hatalmas ajándékot, egy csodás Kugát adott, most már nem állhatott semmi közént. Ahogy említettem szép kora őszi napra virredtunk, én pedig bepakoltam a kocsiba azt a kevés holmit, amit erre a 2 napra megfelőnek gondoltam, magamhoz vettem kis városi cirkálómból a navigációt és belevágtam a nagy kalandbe. Életemben először, egyedül, 2 napra küldföldre, ráadásul Olaszországba, ráadásul egy Kugával... boldognak éreztem magam, ahogy a kormány mögé vetettem magam. lelki szemeim előtt még élt a kép, mikor a családi wartburggal apám vagy 15 óra ért a tengerig, hogy aztán ott le is állítsa a vasparipát 2 hétre. Gondoltam, megyek amíg majd élvezem a suhanást, a tájat, amíg el nem fáradok a vezetésben. mivel nem volt kihez, mihez alkalmazkodni, a magam ura lehettem, így csak a fenti dolgok szabtak határt a kilóméterek falásának. Az itthon i útviszonyolról felesleges is beszélni, azt mindenki ismeri jól. De a hirtelen barátommá váló járgánynak köszönhetően, jó útitársra és kényelmes hordárra találtam. Így még könnyebbnek látszott a feladat és a kihívás teljesításe, mint hittem. A kilóméterek csak úgy fogytak alattam, az autót könnyebben belaktam mint hittem, hiszen lábam kényelmesen elfért, az üléshelyzet jó, a kapcsolók és a gombok kézre estek, szóval nem lehetett panaszom semmire. A vezetés annyira élvezetessé vált, hogy amikor éreztem, hogy kicsit fészkelődni támdna kedvem, már az olasz határon jártam, Willach csodálatos hegyei között, az alpok mentén. Ahol bizony ilyenkor már rég hefér hósapka szegélyezi a hegyek csúcsát. a rétek, és az erdők szinte szűreálisan és lehetlenül zöldek, a szerpentínek, pedics csak kanyarognak, fel és le. A suhanás olyan pihentető és könnyed volt Kuga barátommal, hogy szinte csak a táj élvezete és az előzések maradtak meg, mint a békét megtörő képek. Aztán, ahogy a szeretett földet súrolta a gumi, gondoltam, csak megpihentetem a telivért, és magam is felfrissülök egy kicsit. a laza 30-40 perces pihenő után már olsz földön, az alagutakon keresztül közeledtem a csodás mare felé, hogy kipihenjem az elmúlt hét fáradalmait. Kuga barátom jól bírta az iramot, az út hátralévő része eseménytelenül, de nem emlékek nélkül telt. A csodás táj, a kölcsönbe kapott verda, a jó útak, ezek mind csak emelték az út élvezetét. A saccolt 10 óra alatt meg is érkeztem a kis tengerparti faluba, ahol anno oly szép nyarakat töltöttem a családommal. kellemesen elféradva szálltam ki az autóból, jó mélyet szippantottam a friss tengeri levegőből, majd meveregettem a vasparipa orrát, hogy ilyen fess telivérként repített az élvezetek e szép helyszíne felé. már csakegyetlen dilemmám volt! Hol töltöm az éjszakát?! merthogy szállást foglalni sem időm, sem kedvem nem volt. Ahogy róttam az apró falucska utjait, keztek ismerőssé válni az egykori épületek, bár valamennyit felújították, átfestették már. Egyszercsak egy táblára lettem figyelmes, az út szélén, majd egy másikra, és egy idő után egyre sűrübbé váltak a kandelláberek, melyeken egy ismerős név volt írva. Agyam rejtekéből hirtelen előtört, hogy persze, hiszen én tizenéves koromban itt szálltam meg 2 hétig az itteni kemping egyik lakókocsija volt az otthonom. Vettem egy rutinos, de óvatos bal kanyart, és már száguldoztam is az egykori szép emlékek színhelyére. Minden flottul ment, lévén a szezon már lecsengett, talán ha 1 héttel korábban érkezek, még nem tudtak volna segíteni, teltház lévén, de mára már csupán néhány "nehézfiú" volt csak aki a késő nyári szabadságát hozzám hasonlóan a nomád élettel töltötte. Kivettem hát egy lakókocsit, és leparkoltam újdonsült portám elé, szépségem Kugámmal. Ritka szép látvány volt ahogy a délutáni napsütésben a kicsit használt lakókocsi mellett a vasparipán megcsillant a napsugár, a háttérben a tengerrel. Ahogy gondoltam, életem egyik legszebb hétvégéjét töltöttem ezen a csodás helyen, új barátommal, Kugával.

Mielőtt álmom tovább bonylódhatott volna, álmomból lágy simogató kéz ébresztett fel. - Jó reggelt szabika - rántott vissza a valóságba párom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.