akutyaisjódolgábanveszikmeg...
2010.06.30. 12:10
kiugrott hát a szög a zsákból. Nagyot sóhajtott, majd kinyögte végre: Igazából nem tudom, mi bajom volt. - Jah, hát persze, a kutya is jódolgában veszett meg.
- és akkor most merre tovább, mégis mi lenne számodra a megoldás? - kérdezte, kicsit csalódottan.
- nem tudom, mit gondolsz? - látszott rajta, hogy totál tanácstalan, belátta, hogy baromság volt amit tett. mégsem tudja elengedni magát, nem tudja megérteni, amit a másik többször is elmondott, amit többször megbeszéltek már.
talán csak fiatal, talán csak tapasaztalatlan - gondolkodott el a másik, miközben a szambenálló arcát fürkészte - de hogy tapintatlan, és felelőtlen, az tuti. persze fiatalon mindenki követ el hülyeségeket, tesz meggondolatlan dolgokat, de azért legalább tanulhatna a saját hibáiból az ember, ha már más hibáin jókat derül csak.
- nem gondolod, hogy meg kellett volna tán beszélni, vagy legalább kérdezni, vagy beszélni arról, hogy te hogy gondolod, hogy te mit szeretnél? nem hinném, hogy egy zsarnok lennék, akivel nem lehet szót érteni. többször mondtam, hogy kommunikálni kell. erre te mindig azt mondod, hogy jah, vagy pff, vagy mit tom én. hát tessék, akkor most lehet okosnak elnni, azt megmondani mit akarsz. - tudtam, hogy nem fog reagálni semmit, annyira azért már ismertem, hogy nem tudja mi a baja, vagy nem akarja nyíltan elmondani. lehet, hogy sok vagyok neki? de akkor miért ragaszkodik mégis ehhez a kapcsolathoz? miért nem tudja, vagy akarja kimondani, hogy vége, engedjük el egmást, és menjen mindenki a dolgára?
- de igen, de nem tudtam, vagy nem mertem, vagy nem tudom miért. Csak egyszerűen úgy éreztem, hogy te biztos nem akarnád. félted az önállóságodat, vagy hogy mi lenne, ha itt maradnék - próbált kapaszkodni egy-egy régebbi kijelentésbe, amit kellő időben felhasználhat.
- szerintem meg attól félsz, hogy elhidd, hogy valóban az vagyok akit látsz, hogy valóban megnyílhatsz, hogy önmagad adhatod. a kutya is jódolgába veszett meg, tudod... - mondtam végül, és feladtam. el kell engednem, hogy felnőhessen, hogy talán észrevegye, mit vesztett!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.