Jaj, hát annyi minden történt, hogy azt sem tudom, hol is kezdjem, vagy honnan, vagy bármi. Szóval pénteken jött végre a furkálódós emberke, hogy a lak-tér-idő nevű projekt első – szobát érintő – szakaszára feltegyük végre a pontot. A svédeknél ugye ahogy illik, megvettem a sok szajrét, azt akkor egyeztettük le a péntek reggeli időpontot. Mivel általában és a idegenekkel azért még én is néha jó fej vagyok, előre szóltam a szomszédságnak, hogy bár leszarom, ha nem tetszik nekik, de pénteken reggel hangoskodás lesz, falba történő lukak illesztése okán. Nah, a bácsi meg is jött, elképedt a sok furkálnivalón, de aztán megnyugtattam, hogy no para öreg, hamar a végére járunk a dolognak. Noh, hát olyan hamar azért nem ment, dél helyett ½ 4-re sikerült bemásznom a melóhelyre. A konyha az jól ment, ott hamar végeztünk, hanem a szobába, ott volt ugye a nagyobb meló, oda kellett a polcot felfúrkálódni, meg a képkereteket. Hát ott kicsit elvérzett a mutatvány, ezzel mintegy lökést adva a gardrób mielőbbi tapétázásának + festésének. A fal ugyanis nem bírta a gyűrődést, így az egyik lyuk fúrásánál egyszerűen egy tenyérnyi darab úgy döntött, hogy ugyan nem marad a helyén. Tehát a lak-tér-idő következő fejezete adott, és gardrób a munkacíme. Ettől eltekintve egyetlen kis baki történt, a polcok nem pont középre kerültek a konzolokhoz viszonyítva. Ezt mondjuk csak én veszem szerintem észre, meg miután rögzítve vannak a polcok, nem is tudok velük mit tenni. Mindegy, legalább most már tudom, hogy ezt a szakmát is ki kell tanulnom, mert nem bízhatik az ember senkiben. A lényeg azonban, hogy az egész szoba hangulata más lett. Lámpák a helyükön, végre minden elfér, és nincs zsúfoltság a polcokon, szellős, áttekinthető minden. Nekem nagyon tetszik. Ezzel ez a fejezet lezártnak tekintett. Kisebb apróságok még vannak, de azok már nem nagy tételek, meg időben is max. 1-2 óra.

A képkeretek szintén a helyükre kerültek, ezekbe aztán hétfőn mázolmányok is vándoroltak. Olyan szép lett, hogy csak na. a koncepció sajnos nem az enyém volt. A dolog lényege, hogy temperával, mindenféle színt kikevercülve, kézlenyomatok lettek a kartonra gyártva. A színek között van néhány olyan, ami hagy némi kívánnivalót maga után, sőt tovább megyek a piktorinas a barna szín kikeverésével küzdött kicsit, aztán fel is adta, de ettől függetlenül nekem a végeredmény tetszik, és eléggé kreatívnak is gondolom, sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe ez a remek 5let.

Annyi minden történt még, de se időm, se türelmem nincs mindent leírni, úgyhogy viszlát…