szóval ismét egy különös taálkozásnak lehettem fül, szem és minden egyéb tanuja. tegnap megérkezett gomez, beszéljünk címszóval. hát beszélni nem sokat tudtunk, inkább a sírás rívás visszafolytásával voltunk leginkább elfoglalva. én kevésbé, ő kicsit bővebb lével él :) valszeg én ezt a részét is pisiléssel vezetem le, mert kb, mint egy hugymók, úgy szaladgáltam tegnap megint...

szó mi szó, ez az én kis gomincsellóm megjött, azt akkor hát megbeszéltük, hogy jó nagy marha hülyék vagyunk mindketten, és alaposan el is szúrtuk a dolgokat, de aztán ő mégis szeretné, ha nem hagynánk, hogy vesszen itten mindenféle, merthogy azért nah, hát! sokat mondjuk nem kellett győzködni, mihelyt megláttam, és a karomba omlott az a kisgyerek, hát mint a vaj alangyos kés alatt, úgy olvadtam el tőle. szar dolog ám, hogy az ember képtelen ellenállni, annak akinek pedig néha nem ártana és amúgy is kicsit mérgesnek kellett volna inkább lennem, mert azért mégiscsak egy szakítási szándékkal elkövetett, a másik elleni háborús büntett gyanusítgatásával álltunk szemben. erre én, vén marha? hát nem összeomlottam és kerestem a szabad bőrfelületet a nyakicáján ennek a kis gomeznak, hogy hol tudok hálálkodó és bocsánatkérő apró kisebbfajta csókocskákat lehelődni rája.

szóval beláttuk, hogy mindketten, de azért én egy kicsit jobban - már megfirkantottam ugyan, hogy milyen okok tömkelegéből fakadóan, de hát ugye, kor, tapasztalat, több ész, miegymás - hibásak vagyunk, hogy ilyen ostoba módon hagytuk alakulni a dolgokat. én meg jó kisfiú módjára megköszöntem, talán tegnap is, de ma tuti, hogy lejött, és nem hagyta, hogy homokba dugott fejek miatt hagyjuk elveszni az elmúlt több mint 1 évet. nem mondom, hogy a végére értünk a beszélgetésnek, de azt már most mondom, hogy ezt az utat nem választanám többet, ha lehet. inkább /pillanat legyek "mocskos ember" :) vagy bármi szitok, de beszéljünk a dolgokól. nekem meg nem itt kell kiélnem a bajaimat - legalább is nem előre, hanem a veszekedés után - hanem igenis a bölcs öreg jogán, le kell ülni és beszélni kell, sőt a képébe mondani a másiknak, ha az egy hülye barom.

ifjak, hát fel a fejjel, és ne legyetek ostobák és makacs vénemberek, mint én, hanem igenis tessák felvenni a plépofát és harcolni a szerelemért, azokért a szép - ne adj isten boldog - pillanatokért, amik miatt még az olyan fagyos reggelek, mint a mai is volt - hogy a szeme eseen ki, amelyik nem fűt be - kicsit jobbak, szebbek lesznek.

köszönöm gomez, hogy nem hagytad ennyiben a dolgot...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.