éppen 2 nappal az 5 éves beköltözési évforduló előtt, a tegnapi napon végre pont került került az í-re, ami a fürdőszoba szintre hozását illeti. történt ugyanis, ahogy azt már valahol korábban megfirkanotottam, hogy a tálen, vagy mit tom én már mikor volt egy kis csőtörés féle, amiből szerencsétlen fürdőnek azóta nem sikerült felépülnie. csak vegetált ott nekem, meg kereste önmagát, de a szörnyű betegség mindinkább eluralkodott a lelkén, és nem tudott talpra állni. most, hogy itthon ragadtam, hát volt időm tv-t nézni. van egy svéd műsor a dekon, valami olyasmi a címe, hogy svédország legrondább valamiljei, épp attól függően, hogy milyen helységet szednek ráncba a skacok. noh, az én kis fürdőm simán verte az ott bemutatott lakótereket. eddig! merthogy tegnap, 5 évi szünet után előkerült a festőecset, meg a létra, azt olyan fürdőt rittyentettem, hogy a szakik is megirigyelhetnék. mondjuk, már látom, hogy miért olyan kevés a szakmunkás manapság, és miért jár minden "okos" egyetemre, főiskolára. büdös a kétkezi meló, az biztos. meg aztán azt is sikerült igazolnom legalább is magamnak, hogy szent ember volt, aki a pemszli helyett kiötölte a hengert. merthogy én tegnap kénytelen voltam az előbbire visszatérni. ennek okán, még az a bizonyos testrészem is vanília színben pompázott, mire befejeztem a művet :) a nap elég korán, már 4kor elkezdődött, nem tudtam aludni, így aztán szépséges gyokovicsot néztem a tvben, részben nosztalgiából, részben mert ha megveszek is rájövök a tenisz szabályainak titkaira, és magamtól. meg hát azért gyokovicsot nézni nem lehet elég korán kezdeni :) aztán elmentem bevásárni, de akkor meg nem jutott eszembe - nálam a feledékenység amúgy is genetikailag van kódolva, gyakolatilag amit felírok is képes vagyok elfelejteni simán - hogy megnézzem, hogy a festőhengereim nálam vannak e, vagy a nyánál. így aztán szívás lett a vége. a sarkok még rendben voltak, hiszen ott amúgy is ecsetet szoktam használni, de a plafonnál, már éreztem, hogy meg kell küzdenem majd a sárgasággal a tus alatt :) noh, de ahogy szokták mondani a szépségért meg kell szenvedni. a végeredmény pedig az igényeimet messzemenően kielégíti. a lskás egyik legfontosabb helysége végre az őt megillető állapotba került, gyógyulttá nyílvánítom.

lévén, tegnap még volt maszekolás is, így amikor 6kor kiesett a kezemből az itthoni takarítás és rendrakás valamennyi kelléke, szép anyám már a nyakamban lihegett, hogy akkor menjünk már melózni :S szóval a teknapi nap a takarításról szólt. de most tényleg komplett őszi nagytakarításon vagyok túl, és olyan jó érzés volt az este hazaesni, a tiszta és szép lakásba. a függyönyből csak úgy árad a fahéj illata, a fürdőbe öröm belépni olyan szép lett a festés és a falazat is végre méltó a lakáshoz. szóval megérte az egész napi gürizés.

az este miután elszabadultam anyától, anikó nem létező érzelmi életét próbáltuk össznépileg megemészteni. sajnos sokra nem jutottunk, lévén, én ugye egy szemszöget látok, és ismerek, amit anikó kiad magából. ahogy azt hiszem, hogy az én mára szertefoszlott érzelmi életemet sem tudta rajtam kívül más megérteni - lévén gomez nem volt ebben partner, holott legalább 50%ban neki is köze lett volna hozzá - így én is csak annyit látok az ő és a kapitány úr kapcsolatából, amit anikó "szemein " keresztül látatni nged. szóval eléggé elfogultak voltunk, anikó irányába talán. vagy nem tudom, de pasi szemmel nézve sem egyértelmű és őszinte számomra ez a kapcsolat. mivel mással nem tudok, és nem is kívánok példálózni csak magamból tudok kiindulni. abból, hogy közel 1 évvel ezelőtt milyen ember voltam, milyen volt akkoriban a felfogásom, a hozzáállásom egy kapcsolathoz, egyáltlaán az emberekhez, főleg, ha valaki érzelmileg közeledett felém. aztán ha őszintén, és komolyan magamba nézek - de nem is feltétlenül kell magamba néznem, hiszen mindenki látja rajtam a változást, legalább is a visszajelzések ezek, és nem feltétlen csak a közelebbi ismeretségi körben; nyílván más kérdés, hogy gomez ezt látta e vagy sem - akkor azt kell látnom, hogy igenis sokat alakultam, nyitottam, talán még változtam is ebben a kérdésben. az viszont nekem egy kicsit elcsépelt, és művi - vagy nem érdekel kimondom, nem őszinte - ha valaki 2 hónap ismeretség után, és nem egy intenzív érzelmi kötődés és találkozáshalmaz után, azt meri mondani, hogy szereti a másikat, és jövőt tervezget, meg mindenféle rózsaszín fellegeket ereget. ha valaki, hát én melóztam nem is keveset hajnalig, meg jártam zombiként a saját életemben, mint valami ócska másodrangú mellékszereplő. volt, hogy azt sem tudtam milyne nap van, mert annyira sokatt kellett melóznom, vagy épp annyira rohantam a megélhetés után. DE! amikor jött az a valaki, aki fontos lett, és bizonyos idő után öntudatra ébredtem és beláttam, hogy itt most ez az egy életem van - tekintsünk most el a lélekvándorlástól és egyéb keleti filozófiáktól és ezoterikus megközelítésektől, amiket magam is hiszek - akkor be tudtam húzni a féket. mindent egyszerűen nem lehet. az élet már csak ilyen játék. lehet törekedni viszont az egyensúlyra. és ez az amit vagy akar az ember, vagy nem. nyílván nem egyik napról a másikra változtam én sem, a felfogásom sem. de akkor miért mondja a kapitány, hogy szereti anikót, ha bizonyítani nem tudja, vagy nem akarja. kezdem azt hinni, hogy a szeretlek szó tényleg a legócskább, ugyanakkor a legnagyobb halmazszó. mert ha meglátunk valami cukorbébi kisgyereket, kutyát, macskát, lovat, disznót, válasszon mindenki amit aka, mit mondunk?: szeretem. ha valaki nem tud mást kitalálni az érzelmi terrorra, vagy lejmolásra, vagy azt hiszi, hogy valamit bizonyítani kell/akar, mit mondunk?: szeretlek. számomra ez a szó már tényleg nem több, mint egy töltelékszó. a leginkább az 'izé' szóhoz tudnám, hasonlítani. igazi jelentése annak senem van, meg azt hiszem ennek senem van. a szó maga egy szó, jelentést attól kap, ha meg tudjuk foglamazni, hogy mi az amit jelent számunkra, mikor kimondjuk, a másik embert úgymond jellemezve vele. ha meg tudjuk mondani, hogy mi az amit szeretünk,  másikban, hogy milyen biokkémiai folyamatokat indít meg bennünk a másik ember, ha látjuk, szagoljuk, tapintjuk, érezzük, halljuk, miegymás.

de mivel a nő nőből van, a pasi meg pasiból, így a lelki terror megy. anyikó bár már túl van a saját hármas bűvszámán - anyikó szerint egy igazi NŐ 3nál több pasit nem vall be - még mindig naív szegénykém. kapitány úr, pedig épp most gyalázták porig a férfiúi mivoltát, még mindig tudja mi kell a NŐ-nek, így egy szeretlek és kettőnkért hajtokkal, már le is veszi ostoba barátnémat a lábáról. de ekkor jövök én, a szemét és álnok kígyó képében megjelenő "mocskos ember" aki mindig képes felnyitni a szemet, és feltenni a kérdést, hogy akkor most hol is a fene nagy szerelem, és egyéb érzelmek, ha tett meg nincs mögötte. de nem is feltétlen a tett az első lépés, szerintem, hanem maga a tenni akarás. mert ez az amit én látok a kapitány úrban. hogy a tenni akarás nincs meg a dolog mögött. anélkül meg ahogy azt fent is írtam, a szent és sérthetetlen szeretlek szó, nem más mint töltelékszó. szópótló szó. lehet, hogy ez esetben a gyenge vagyok, és határozásra képtelen, megsértett önérzettel rendelkező, béna férfi a jelentése. nyílván mindig más jelentéssel bír, hiszen szópótló szó...

mondom mindezt én, aki a saját érzelmi életét sem tudta megoldani és felnőttként kezelni. szóval csitttt szabika...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.