Nah, az van, hogy tegnap rettentő hosszú kertészkedés, majd azt követő tetvészkedés után, végre megkaptam a nyaralását nálam töltő lisát, anyikótól. noh, én már látom, hogy ez a nekem való házi kedvenc. tök kusban van, gyakorlatilag semekkora, így elég kis helyen is elfér - mondjuk épp tegnap lettem szegényebb egy hifivel, meg a 2 batár hangfallal, szóval szabadult fel némi hely, az amúgy is puritánul bútorozott kecóban - semmit eszik konkrétan, így nem lehet elfelejteni megetetni, tök tiszta, és még jó pofa is, ahogy "vonul" a kis szarházi :) jah, bocs, hölgyekre ilyet nem mondunk...

szóval lisa az új "családtag", hamár gomez befagyasztotta velem a diplomáciai kapcsolatot. a családtag érdekes, mert így, hogy jött lisa pont ketten alkotjuk a családot. de jó oldala is van a kis családnak, nem felejtjük el egymás nevét, és nézünk ostobán, mint a sportszeletes reklámben a csóka

egy dologra kell figyelni lisánál, ami a hangtalan helyváltoztatásból és a parányi méretből fakad ugye, hogy nehogy rálépjek. de amúgy jópofa, ahogy "rohangált" reggel is a lakásban, míg én a hűtőt fertőtlenítettem, meg kávézgattam.

azt ott beszélgettem vele, de persze az a szarkupac nem mondott semmit, csak meredten tartotta a buksiját a langaléta nyakán. azt tisztára lázba jött- hihi lisa lázba jött hihi - mikor mbekepcsoltam a petőfit neki. ottan állt, azt meredten hallgatta. teljesen muzikális a kis dögje.

lisa amúgy egy nagyon csillivilli, valami görög fajta teknős. tök jó fej...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.