jaj, hát szerdán végre beépítették az új ajtót, meg az ablakokat. olyan nagyon jó lett, hogy csak nah. és sokkal szebb, mint a szomszédé, tehát külön öröm, hogy az enyém mellett az övék olyan fosbarna színű :) pedig direkt nem akartam barnát, nehogy jó magyar szokás szerint…

a mai napra ez halmozottan igaz :)) végre egy igazán jól sikerült nap van mögöttem. ilyet sem mondtam mostanában, sőt elég régóta nem volt még csak a hangulatom sem olyan, hogy ilyet gondolni, pláne leírni merjek.mocskos tétibanda ma végre nem alázott porig - egyszer sikerüljön…

milyen fura a sors. itt őrizgetem már vagy 1 éve egy lapon, azokat a könyveket, melyeket szeretnék elolvasni, se sajnos se antikváriumban, se más úton nem jutottam hozzá. ma gondoltam, feladom, és kidobom a cetlit. mivel azonban a fáradtásgtól, noh meg a hőségtől a munka szekere csak…

nah, látom én, hogy ezt is túl lehetett élni. nem volt egy "babaruha", sok volt a para, a félsz, főleg az alvatlanság, és a megoldandó probléma, de valahogy a végén egész jó lett minden.a 7vége csúcsszuper volt, eggy kis ppihenéssel, lazulással, sok-sok nevetéssel,…

a mai nappal hivatalosan és végérvényesen megnyitottunk. nagy volt a feszkó, főleg bennem hogy egyáltalán lábra tudok e állni, illetve, hoy nem lesz e valami gikszer. de aztán 10 órakor megnyugodtam, a stáb is bontani kezdett, a tévék sem öltek meg senkit, a tegnapi vip is megvót,…

legjobb haverom a 7végén ;((  az élet már csak ilyen, nincs is mit rágódnom ezen. a múlt vasárnapi hirtelen támadt sportolási vágy - majd az azt követő tett - azt hiszem tényleg be is tett :) nah, mondjuk ez a 7vége után annyira nem hangzik ám viccesen, mint ahogy előadom…

a 7végén végre kijutottam a kertbe, hogy leszedjem az almát és körbelessek a tercián. noh, az elmúlt hetek monszunja az almát nagyjából pálinkává érlelte, viszont pár darab fügét még hagytak a méhek nekem is. íme…