... az életem! az úgy vótt, hogy délelőtt hívott a gomez, hogy akkor most ő felhívja a md-ot, hogy akkor most mi van, lesz e egyáltlaán valami, vagy akkor mondjanak valamit, mert akkor ő hazamegy. hát mondták, hogy a héten már tuti nincs munka, úgyhogy abban maradtunk, hogy akkor hazamegyen az én párom. bevallom igen, kicsit most már vágytam arra, hogy egyedül lehessek, hogy gondolkodhassak, élehesek egy picit, hogy eltehénkedjek az ágyban, hogy nyitott ablaknál alhassak, hogy nyitva hagyhassam az ajtót reggel, ha tusolok, és egy kicsit igenis vágyok arra, hogy ne egy ruhákkal és táskákkal teleszórt, koszfészekben lakjak, hanem a megszokott patikai rendben. nem érdekel, nekem erre és a főleg az egyedüllétre is szükségem van. aztán lehet megsértődni, vagy akármit, nem érdekel. szóval nem tagadom, fellélegeztem, mert akkor végre alhatok nyugodtan, mehetek a 7végén bringázni, meg a partra aludni, meg olvasni, nézhetek mesét, és mit tom én még mi mindent, ami a régi életemből már csak emlékkép. és végre rend lesz a lakásban, nem nekem kell elnézést kérnem, ha szólni merek, hogy a parkettán ne trappoljon már csurom vizesen, vagy a koszos lábát ne a szőnyegbe törölje, vagy az ágyba. szóval tpont a faszom tele a mocsokkal, meg a rendetlenséggel, azzla, hogy egész nap megy a tv, hogy nem csinál semmit és még én érzem magam szarul a saját lakásomban...

úgyhogy búcsuzkodás címszóval haza is menek, hát nem felhívja a md, hogy akkor holnapra mégis van munka :S hát azt hittem, meghalok, hogy ez már talán a 3. eset, hogy akkor mégsem megy haza. az élet tanításokkal van teli, tudom, hogy nem hiába kapom az ívet, de most már megcseszhetné a rohadás, mert eleget szívtem. nem tudok eltartani még egy éhenkórászt, és fizetni a rezsit utána, meg elnézni, hogy amortizálja le az életem és mindent maga körül. félre értés ne essék szeretem én gomezt, azzal nincs gond, csakhogy az örök igazság, hogy lakva ismer az ember. hát én levontam a következtetést: az életben senkivel össze nem költöznék! soha az életben.

de tényleg elgondolkodtató, hogy miért kapom ezt a dolgot. igaz, hogy biztos tanulnom kell, tlaán egy kis lazaságot, talán egy kicsit antiszociális vagyok még mindig. biztosan így van. de gondoljunk csak bele, hogy mikor idejött sem volt kérdés, csak jött, azt beköltözött. meg nem lettem kérdezve, hogy akkor mi legyen, vagy hogy esetleg anyagilag beszálljon e a dolgokba, és az hogy legyen. tegnap pl. első fizu után, láttam, hogy meglepte magát egy csokival. nem mintha elfogadtam volna, de jól esett volna, ha nekem is vesz egy csokit, és azt mondja, szabika ezt neked vettem. ehelyett a csoki mellé még az én pudingomból, az én tejemmel, az én tűzhelyemmel, kvázi nekem önköltségen főzőtt egy pudingot. persze előadva a hattyú halálát, hogy milyen vagyok, hogy ő főz, én meg nem eszek belőle. annyira el is keseredett, hogy megette :) na,h hát ennyit erről...

nem tudom, mi lehet a lecke, de most már látom, hogy ki kell derítenem, és akkor talán lezárom ezt a részét is a fejlődési szakasznak. remélem addigra nem hullik ki minden hajam és nem lepik el a csótányok a lakást!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.